Egyszer volt, hol nem volt, egy paraszt eltévedt, és egy pusztaságban találta magát. Hirtelen szélvihar támadt, amely felkavarta a port, a homokot és mindenféle dolgok keverékét, és körbe-körbe pörgette őket. Amikor a viharnak vége lett, a paraszt rátalált egy ösvényre, amely egy faluba vezetett.
A khelmi zsinagógában ez van felírva a bimára, az emelvényre, ahonnan a Tórát olvassák:
A melamednek három dolog tilos:
Tudjátok, Khelmben az volt a szokás, hogy a fiúkat péntek este szóban vizsgáztatták a leckéjükből. Egy péntek délelőtt egy melamed eljött, hogy korrepetáljon egy fiút egy khelmi házban. Észrevette a konyhában a strudlit, és megkérdezte a szolgától: "Mi az?". "Egy strudli" - válaszolta az asszony.
A melamed hazament, és a feleségének két zlotyit átadva ezt mondta, hogy süssön egy strudlit. Ehelyett az asszony a pénzből vett a fiának egy pár cipőt. Amikor a melamed megkérdezte: "Hol van a strudli?", az asszony elmondta neki, mit tett, mire a férfi dühbe gurult.
Nos, történetesen egy nyitott, kerekeken guruló utazóláda állt a közelben. Ők ketten olyan vadul összekaptak, hogy mindketten beleestek a ládába. A fedele becsukódott, a láda gurulni kezdett, és mivel a házuk egy domboldalon állt, a lehető legnagyobb sebességgel gurult, amíg el nem ért a piactérre. Amikor az emberek meglátták a guruló ládát, nagy lármát csaptak. Bezárták az üzleteiket, és a zsinagógához rohantak, ahol fújni kezdték a sófárt. Végül Isten segítségével a láda megállt a gurulásban. A rabbi és a város összes zsidója tétován megindult felé. Amikor a ládát kinyitották, a melamed és a felesége kiugrottak belőle.
Nu, ez az oka annak, hogy a rabbi és a közösség vezetői megfogalmazták a fenti három szabályt, és azokat a zsinagóga bimájára kifüggesztették.
Tizenhat éves koráig a bolond Kushim a kemence tetején heverészett, és soha nem ment sehová. Az anyja azt mondta: "Kushim, miért nem mész ki a házból? Jót tenne neked, ha más emberekkel találkoznál."
"Rendben van, édesanyám" - mondta a fiú. Kilépett hát a házból, kiment az utcára, és ott meglátott egy nagy sokaságot. Betolakodott a közepébe, és elkezdett dörgölődzni az emberekhez, amiért azok alaposan megverték. Amikor sírva hazatért, az édesanyja azt mondta: "Fiam, amikor emberek közé keveredsz, köszönni kell nekik. Ha reggel van, azt mondod: Jó reggelt! Ha délután van, azt mondod: Isten legyen veled! Ha este van, azt mondod: Jó estét! Amikor délután búcsúzol, azt mondod: Jó napot, és ha este van, azt mondod: Jó éjszakát!
A chelmi emberek nem ismerték a macskákat, és úgy éltek, hogy minden zugból egerek mászkáltak ki és be. Étkezéskor minden háziúrnak volt egy botja az asztalánál, hogy elűzze az egereket. Egy nap aztán egy idegen jött Chelmbe, és elmesélte, hogy látott egy élőlényt, egy "macskának" nevezett állatot, amely, ha beviszik a házba, az egereket az odújukba kergeti.