Ezt a történetet ros hásánákor, a zsidó újév első napjának háftárájában olvashatjuk, Sámuel könyvéből,[1] mert a hagyomány szerint Hanna ros hásánákor lett várandós gyermekével, a későbbi Sámuel prófétával.

Az elbeszélés Elkánáról – származásáról és két feleségéről - szóló beszámolóval kezdődik. Ezeket a nőket a könyv úgy mutatja be, hogy az egyiknek Hanna a neve, a másiknak pedig Penináh, de helyzetük leírásakor megfordítja a sorrendet: Peninának voltak gyermekei, Hanna azonban gyermektelen volt. Ez a részlet fontos, akárcsak az a megjegyzés, hogy Elkáná minden évben felment a silói szentélybe, hogy leboruljon és áldozatot mutasson be az Örökkévalónak.