Ezt a történetet ros hásánákor, a zsidó újév első napjának háftárájában olvashatjuk, Sámuel könyvéből,[1] mert a hagyomány szerint Hanna ros hásánákor lett várandós gyermekével, a későbbi Sámuel prófétával.

Az elbeszélés Elkánáról – származásáról és két feleségéről - szóló beszámolóval kezdődik. Ezeket a nőket a könyv úgy mutatja be, hogy az egyiknek Hanna a neve, a másiknak pedig Penináh, de helyzetük leírásakor megfordítja a sorrendet: Peninának voltak gyermekei, Hanna azonban gyermektelen volt. Ez a részlet fontos, akárcsak az a megjegyzés, hogy Elkáná minden évben felment a silói szentélybe, hogy leboruljon és áldozatot mutasson be az Örökkévalónak.

Skotsl történetét már olvashattátok.

Ha nem, akkor itt megtehetitek: https://skotsl.blog.hu/2021/07/22/skotsl

Ez a jiddis népmese, a férfiak csöppet sem kedves válasza erre a történetre. Sajnos a mai napig ugyanez a véleményük sokuknak. 

Egyszer régen a nők úgy döntöttek, hogy ők is szeretnének egy minjent, egy tízfős imádkozó közösséget alkotni, és együtt imádkozni, mint a férfiak. Így hát küldöttséget küldtek a Világmindenség Urához.
"Világ Ura" - mondták -, "miért vagyunk mi rosszabbak, mint a férfiak? Miért nem gyűlhet össze tíz nő, és imádkozhat együtt, mint egy közösség?"

Mózes akkor született, amikor a fáraó megparancsolta, hogy a héberek összes születendő fiúgyermekét dobják a Nílusba. Johebed, a levita Ámrám felesége fiút szült, és három hónapig titokban tartotta, amikor már nem tudta elrejteni, kirakta a Nílusra egy ládikában.  A fáraó lánya, aki a folyóhoz ment fürdeni, felfedezte a babát, fiának fogadta és Mózesnek nevezte el.  Izrael megszabadítója tehát egy egyiptomi hercegnő fiaként nevelkedett.

Lilith jelképe lett a feminizmusnak, az öntudatos, szenvedélyes, a magánéletben és a közéletben is maguknak egyenjogúságot követelő nőknek. Jelképe lehetne a zsidó vallást megélni, abban szerepet vállalni kívánó nőknek is, mert Lilith Éva ellentéte, szabad és egyforma jogokat kívánó nő, aki nem veti alá magát a férfiak akaratának. Jelképe lehetne Lilith a mai modern nőknek, akik a neológiában szeretnének a vallás gyakorlásában részt venni, de nem tehetik, mert a neológia elveiben ragaszkodik a Sulhán áruhban leírt szabályokhoz, és ezek az ősrégi, patriarchális társadalomból eredő szabályok nem engedik a nőt a vallás közelébe.

Lilith a kabalában is megjelenik, mint a férfiak magját elrabló szexuális démon, akinek végtelen sok démoni fia születik. Néhány közösségben régen emiatt még az is szokássá vált, hogy a fiúgyermekek nem kísérték el halott apjukat a temetésére, mert megszégyenítenék őket démoni mostoha testvéreik, akik a Lilith általi csábításokból tudtak megszületni. A Zohar a sátán feleségének is nevezi Lilithet, aki kozmikus erővel van felruházva.

A Tóra[1] elmagyarázza, hogy Ádám elnevezte feleségét Évának (Hává), "mert ő volt minden élőnek (háj) anyja", a rabbik pedig további jelentéseket adtak ennek a névnek. Egy értelmezés szerint azért nevezte őt Hávának, mert a kígyó arámi nyelven ’hivé’. Azt mondta neki: "A kígyó a te kígyód, és te Ádám kígyója vagy" - a kígyó a te kígyód volt, ő mutatta meg neked a gyümölcsöt, és ő késztetett téged a bűnre; és te voltál Ádám kígyója, mert ő miattad vétkezett.[2] Ezek a magyarázatok azt mondják nekünk, hogy az eredeti bűn benne rejlik Éva nevében, és az ő lényéhez kötődik.

Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett  egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe. És alakította az Örökkévaló Isten a  bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez.”^[1]

 A midrás szerint, amikor Isten először megteremtette a nőt, egy váladékkal és vérrel borított nőt teremtett, és amikor Ádám meglátta, eltaszította magától, mert undorodott tőle. Isten ezután másodszor is megteremtette Évát, ami Ádámot arra késztette, hogy felkiáltson: "Ez immár csontomból való csont és húsomból való hús; azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett az."[2]