Egyszer volt, hol nem volt, egy paraszt eltévedt, és egy pusztaságban találta magát. Hirtelen szélvihar támadt, amely felkavarta a port, a homokot és mindenféle dolgok keverékét, és körbe-körbe pörgette őket. Amikor a viharnak vége lett, a paraszt rátalált egy ösvényre, amely egy faluba vezetett.

A khelmi zsinagógában ez van felírva a bimára, az emelvényre, ahonnan a Tórát olvassák:

A melamednek három dolog tilos:

1. Nem élhet domboldalon.
2. Nem lehet kerekeken guruló utazóládája.
3. Nem ehet strudlit.

Tudjátok, Khelmben az volt a szokás, hogy a fiúkat péntek este szóban vizsgáztatták a leckéjükből. Egy péntek délelőtt egy melamed eljött, hogy korrepetáljon egy fiút egy khelmi házban. Észrevette a konyhában a strudlit, és megkérdezte a szolgától: "Mi az?". "Egy strudli" - válaszolta az asszony.

A melamed hazament, és a feleségének két zlotyit átadva ezt mondta, hogy süssön egy strudlit. Ehelyett az asszony a pénzből vett a fiának egy pár cipőt. Amikor a melamed megkérdezte: "Hol van a strudli?", az asszony elmondta neki, mit tett, mire a férfi dühbe gurult.

Nos, történetesen egy nyitott, kerekeken guruló utazóláda állt a közelben. Ők ketten olyan vadul összekaptak, hogy mindketten beleestek a ládába. A fedele becsukódott, a láda gurulni kezdett, és mivel a házuk egy domboldalon állt, a lehető legnagyobb sebességgel gurult, amíg el nem ért a piactérre. Amikor az emberek meglátták a guruló ládát, nagy lármát csaptak. Bezárták az üzleteiket, és a zsinagógához rohantak, ahol fújni kezdték a sófárt. Végül Isten segítségével a láda megállt a gurulásban. A rabbi és a város összes zsidója tétován megindult felé. Amikor a ládát kinyitották, a melamed és a felesége kiugrottak belőle.

               Nu, ez az oka annak, hogy a rabbi és a közösség vezetői megfogalmazták a fenti három szabályt, és azokat a zsinagóga bimájára kifüggesztették.

Tizenhat éves koráig a bolond Kushim a kemence tetején heverészett, és soha nem ment sehová. Az anyja azt mondta: "Kushim, miért nem mész ki a házból? Jót tenne neked, ha más emberekkel találkoznál."

"Rendben van, édesanyám" - mondta a fiú. Kilépett hát a házból, kiment az utcára, és ott meglátott egy nagy sokaságot. Betolakodott a közepébe, és elkezdett dörgölődzni az emberekhez, amiért azok alaposan megverték. Amikor sírva hazatért, az édesanyja azt mondta: "Fiam, amikor emberek közé keveredsz, köszönni kell nekik. Ha reggel van, azt mondod: Jó reggelt! Ha délután van, azt mondod: Isten legyen veled! Ha este van, azt mondod: Jó estét! Amikor délután búcsúzol, azt mondod: Jó napot, és ha este van, azt mondod: Jó éjszakát!