„És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint, hogy uralkodjék a tenger halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón, mely mozog a földön. És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.” [1]
Némelyek szerint az első teremtés leírásából, mely szerint "férfinak és nőnek teremtette őket", az következik, hogy az embert androgünnek teremtették. Ilyenről említést tesz Platón is a Lakomában.[2] Hasonló felfogás szerint az embert kétarcúnak teremtette Isten, ahogyan azt olvashatjuk: " Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet."[3]
Az asszony megteremtésekor Isten kettévágta ezt a teremtményt, hátat formált a férfinak és egy másik hátat a nőnek.[4] A férfi teremtése nem előzte meg a nő teremtését, hanem a két teremtményt együtt teremtették, mint az összes többi teremtményt, amelyeket hímnek és nősténynek teremtettek. A nő teremtése úgy jelenik meg, mint az elválasztás műve, ahogyan a felső és alsó vizek, valamint a fény és a sötétség szétválasztása. A két nem egy testben való létezése szemléletesen fejezi ki azt a gondolatot, hogy a két nem közötti párosodás a teremtés idején létezett eredeti tökéletességet állítja helyre, és így érthetővé válnak azok a házasságot dicsérő szólamok, amelyek azt hangoztatják, hogy a férfi feleség nélkül nem teljes: „Akinek nincs asszonya, az a jó nélkül él.”[5]
„Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe. És alakította az Örökkévaló Isten a bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez.”[6]
Mi történhetett a tökéletesnek tűnő emberpár megteremtése után a nővel, hogy Ádám a következő fejezetben újra egyedül van, és párra van szüksége? Megteremtette Isten az emberpárt, majd pár sorral később újra az ember teremtéséről olvasunk, de egy egészen más történetet. A kettős történet az ember teremtéséről sokaknak felkeltette a figyelmét, és ebből született meg Lilith legendája. Ennek a történetét meséli el nekünk Ben Szirá abc-je, egy középkori, anonim szerzőjű irat.
Ádám és Lilith azonnal veszekedni kezdtek egymással. Lilith azt mondta: nem fekszem alul. Azt válaszolta neki Ádám: én csak felül fekszem, úgy illő, hogy te alul légy, én pedig felül. Lilith így válaszolt: egyenlőek vagyunk, hiszen mindketten a fölből lettünk teremtve. És nem hallgatták meg egymás szavát. Akkor Lilith kiejtette a kimondhatatlan nevet, és elrepült. Ádám imádkozott Teremtőjéhez: Világ Ura, a nő, akit nekem adtál, elmenekült.
A Szent utána küldött három angyalt, hogy visszahozzák őt. Szólt a Szent Ádámnak: ha beleegyezik, hogy visszatérjen, az jó lesz. Ha nem, akkor naponta száz gyermeke fog meghalni. Az angyalok elkezdték Lilithet üldözni, a tenger közepén utolérték, ott ahol az egyiptomiak megfulladtak. Mondták neki Isten szavát, de nem akart visszatérni. Az angyalok megfenyegették, hogy a vízbe fojtják, de azt válaszolta nekik, hogy: hagyjatok, én csak azért lettem teremtve, hogy betegségeket okozzak a csecsemőknek. Ha a csecsemő fiú, születése után nyolc napon át uralkodom rajta, és ha lány, akkor húsz napig. Ahogy az angyalok hallották Lilith szavait, ragaszkodtak hozzá, hogy menjen vissza velük. De ő megesküdött nekik az élő Isten nevére, hogy valahányszor meglátja őket, vagy a nevüket egy amuletten, nem lesz hatalma többé a csecsemő felett.
És elfogadta, hogy száz gyermeke fog meghalni naponta. Ezért száz démon pusztul el minden nap, és ugyanezen okból ezeket az angyalneveket kisgyermekek amulettjeire írjuk, és amikor meglátja Lilith az angyalok nevét, eszébe jut az esküje, és a gyermek meggyógyul”.[7]
Hogyan magyarázzák a talmudi bölcsek Éva másodszorra való megteremtését, és vajon hasonlít-e Lilith Évához? Ezt a következő bejegyzésből tudhatjuk majd meg.
[1] 1Móz 1:26-27.
[2] http://www.kagylokurt.hu/3191/gyongyszemek/platon-a-lakoma-reszlet.html
[3] Zsolt 139:5.
[4] Beresit Rábbá 8:1.
[5] Beresit Rábbá 17:2.
[6] 1Móz 2:21-22.
