A chelmi emberek nem ismerték a macskákat, és úgy éltek, hogy minden zugból egerek mászkáltak ki és be. Étkezéskor minden háziúrnak volt egy botja az asztalánál, hogy elűzze az egereket. Egy nap aztán egy idegen jött Chelmbe, és elmesélte, hogy látott egy élőlényt, egy "macskának" nevezett állatot, amely, ha beviszik a házba, az egereket az odújukba kergeti.

Ezt a történetet ros hásánákor, a zsidó újév első napjának háftárájában olvashatjuk, Sámuel könyvéből,[1] mert a hagyomány szerint Hanna ros hásánákor lett várandós gyermekével, a későbbi Sámuel prófétával.

Az elbeszélés Elkánáról – származásáról és két feleségéről - szóló beszámolóval kezdődik. Ezeket a nőket a könyv úgy mutatja be, hogy az egyiknek Hanna a neve, a másiknak pedig Penináh, de helyzetük leírásakor megfordítja a sorrendet: Peninának voltak gyermekei, Hanna azonban gyermektelen volt. Ez a részlet fontos, akárcsak az a megjegyzés, hogy Elkáná minden évben felment a silói szentélybe, hogy leboruljon és áldozatot mutasson be az Örökkévalónak.

Skotsl történetét már olvashattátok.

Ha nem, akkor itt megtehetitek: https://skotsl.blog.hu/2021/07/22/skotsl

Ez a jiddis népmese, a férfiak csöppet sem kedves válasza erre a történetre. Sajnos a mai napig ugyanez a véleményük sokuknak. 

Egyszer régen a nők úgy döntöttek, hogy ők is szeretnének egy minjent, egy tízfős imádkozó közösséget alkotni, és együtt imádkozni, mint a férfiak. Így hát küldöttséget küldtek a Világmindenség Urához.
"Világ Ura" - mondták -, "miért vagyunk mi rosszabbak, mint a férfiak? Miért nem gyűlhet össze tíz nő, és imádkozhat együtt, mint egy közösség?"

Mózes akkor született, amikor a fáraó megparancsolta, hogy a héberek összes születendő fiúgyermekét dobják a Nílusba. Johebed, a levita Ámrám felesége fiút szült, és három hónapig titokban tartotta, amikor már nem tudta elrejteni, kirakta a Nílusra egy ládikában.  A fáraó lánya, aki a folyóhoz ment fürdeni, felfedezte a babát, fiának fogadta és Mózesnek nevezte el.  Izrael megszabadítója tehát egy egyiptomi hercegnő fiaként nevelkedett.

Lilith jelképe lett a feminizmusnak, az öntudatos, szenvedélyes, a magánéletben és a közéletben is maguknak egyenjogúságot követelő nőknek. Jelképe lehetne a zsidó vallást megélni, abban szerepet vállalni kívánó nőknek is, mert Lilith Éva ellentéte, szabad és egyforma jogokat kívánó nő, aki nem veti alá magát a férfiak akaratának. Jelképe lehetne Lilith a mai modern nőknek, akik a neológiában szeretnének a vallás gyakorlásában részt venni, de nem tehetik, mert a neológia elveiben ragaszkodik a Sulhán áruhban leírt szabályokhoz, és ezek az ősrégi, patriarchális társadalomból eredő szabályok nem engedik a nőt a vallás közelébe.

Lilith a kabalában is megjelenik, mint a férfiak magját elrabló szexuális démon, akinek végtelen sok démoni fia születik. Néhány közösségben régen emiatt még az is szokássá vált, hogy a fiúgyermekek nem kísérték el halott apjukat a temetésére, mert megszégyenítenék őket démoni mostoha testvéreik, akik a Lilith általi csábításokból tudtak megszületni. A Zohar a sátán feleségének is nevezi Lilithet, aki kozmikus erővel van felruházva.

A Tóra[1] elmagyarázza, hogy Ádám elnevezte feleségét Évának (Hává), "mert ő volt minden élőnek (háj) anyja", a rabbik pedig további jelentéseket adtak ennek a névnek. Egy értelmezés szerint azért nevezte őt Hávának, mert a kígyó arámi nyelven ’hivé’. Azt mondta neki: "A kígyó a te kígyód, és te Ádám kígyója vagy" - a kígyó a te kígyód volt, ő mutatta meg neked a gyümölcsöt, és ő késztetett téged a bűnre; és te voltál Ádám kígyója, mert ő miattad vétkezett.[2] Ezek a magyarázatok azt mondják nekünk, hogy az eredeti bűn benne rejlik Éva nevében, és az ő lényéhez kötődik.

Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett  egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe. És alakította az Örökkévaló Isten a  bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez.”^[1]

 A midrás szerint, amikor Isten először megteremtette a nőt, egy váladékkal és vérrel borított nőt teremtett, és amikor Ádám meglátta, eltaszította magától, mert undorodott tőle. Isten ezután másodszor is megteremtette Évát, ami Ádámot arra késztette, hogy felkiáltson: "Ez immár csontomból való csont és húsomból való hús; azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett az."[2]

„És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint, hogy uralkodjék a tenger halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón, mely mozog a földön. És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.” ^[1]

             Némelyek szerint az első teremtés leírásából, mely szerint "férfinak és nőnek teremtette őket", az következik, hogy az embert androgünnek teremtették. Ilyenről említést tesz Platón is a Lakomában.[2] Hasonló felfogás szerint az embert kétarcúnak teremtette Isten, ahogyan azt olvashatjuk: " Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet."[3]